Téli szünet, napsütés, kerüljünk egyet... nézzük meg az őzeket....
Nem készültem fel rendesen, csak bedobtam a gépet, amolyan próba cseresznye alapon. Mivel ebben a napszakban az állatok nem nagyon mozognak, nem számítottam sok mindenre. Persze nem is láttuk egy fotóalanyt sem.
Na akkor mára vége, menjünk haza.
És akkor szembe jött velünk az úton valaki. Talán vadász? Ahogy közeledtünk megláttuk a fényképezőgépet a kezében. Csak nem ?...a 'véletlen' küldte az utunkba a les gazdáját amit ez elmúlt hónapokban már többször láttunk amikor erre jártunk. Mindig azon gondolkodtam vajon ki építette?
Megkaptam a választ, mert megálltunk és megismerkedtünk Bozsó Krisztiánnal. Krisztián rögtön megmutatta a lest, és ahogy Ő is írta a blogjában azonnal ' egy hullámhosszon' voltunk. Ő is éppen őzeket szeretett volna fotózni. Előző nap látott egy csapatot abban az irányban ahonnan mi jöttünk, tanakodtunk kicsit megbeszéltük megnézzük hátha ott vannak csak a fűben ülnek, ezért nem láttuk őket.
És akkor a két zöld ruhás buckalakó elindult a pusztába.....
A többit elmondják a képek:
Szóval megtaláltuk őket. Kúsztunk-másztunk rengeteget, 2 napig izomlázam volt utána, a térdem még mindig kék egy kicsit. De megérte! Nagyon közel tudtunk hozzájuk kerülni, ilyen képeket még soha nem készítettem. :)
Nagyon örülök, hogy megismertem Krisztiánt, és köszönöm neki a werk fotókat is!
Én, a buckalakó akcióban:
 |
| Fotó: Bozsó Krisztián |
 |
| Fotó: Bozsó Krisztián |
 |
| Fotó: Bozsó Krisztián |
További képek: http://bozsokrisztian.blogspot.hu/2015/12/ozek-goganyon.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése